A búvárok lassacskán egyre tovább, egyre mélyebbre jutnak: barlangokban merülnek, különleges helyeket fedeznek fel. Az egiyk szélsőséges környezet, ahol ma még csak kevesen mennek a víz alá, az a sarkvidék. Oda eljutni is igen drága, a merüléshez különleges felszerelés kell, ráadásul meglehetősen barátságtalan a környezet.

Ám az igazán bevállalós búvárokat nem tarthatja vissza az ilyesmi. Maroknyian már abba is belekóstoltak, milyen szétnézni belülről egy jéghegyben, amit folyosók szőnek át. Furcsa hely ez, hiszen a mozgó jéghegyben csapdába esni egyenlő a halálos ítélettel, ám cserébe olyasmit nézhetnek meg a búvárok, amiket rajtuk kívül senki sem lát.

A NatGeo expedíciójában egy ismert dán szabadtüdős búvár, Stig Severinsen úszik be a jéghegybe szétnézni egy kicsit. Izgalmas kaland ez, extrém körülmények közt, hiszen csak egy neoprén ruhát visel a búvár. Ám tudni kell, amennyiben ez testhezálló, egészen jól meg tudja védeni a hidegtől a viselőjét. Természetesen azért így is érzi a víz jeges érintését, aminek hatása van az élettani funkcióira is. 

A palack nélkül merülő szabadtudősnek pedig megvannak a saját maga trükkjei, le tudja például lassítani szívverését. Uralnia kell a testét annak, aki egy jéghegy belsejében akar úszkálni, vagy a jég alatti szabadtüdős búvárkodás világcsúcsát akarja megdönteni... Erről is szól a The Man Who Doesn't Breath című film.