Az egész Karib-tenger egyik legégetőbb problémájává vált a tűzhalak elszaporodása. Ezek az élőlények az Indiai-óceánban őshonosak, de akváriumban is gyakran tartják a látványos, mérgező tüskékkel felfegyverzett ragadozók.

Valószínűleg díszhalként jutottak el a tengerentúlra, de azt már nehéz megmondani, pontosan mikor jutottak el a tengerbe is Floridában. Talán néhány megunt példánynak keresett új otthont a gazdája, talán máshogy történt- a lényeg az, hogy ebben a régióban természetes ellenség nélkül élő tűzhalak villámgyorsan szaporodni kezdtek. Ráadásul nem csak a nagyobb testű ragadozók nem foglalkoztak velük, a kisebb halak sem ismerték őket, így gyakorlatilag szabadon ehettek ami csak beléjük fér.

A tűzhalak pedig roppant falánk élőlények: minden kisebb halat, halivadékot megesznek, így egy-egy területen teljesen fel tudják borítani a populáció egyensúlyát. Olyan sokat esznek, hogy amikor kifogtak és felboncoltak példányokat, rájöttek, kórosan elhízottak. Ám mivel nem kell menekülniük senki elől, ez sem okoz nekik gondot.

Folyamatosan tovább terjedtek a Karib-tengerben a betolakodók, és manapság már szinte minden kis sziget körüli vizekben megtalálhatóak. A harcot nehéz velük felvenni, hiszen van mit enniük, gyorsan szaporodnak, és nem vadászik rájuk más ragadozó. Az érintett helyeken más és más megoldásokkal próbálkoznak: irtóhadjáratot indítottak búvárok bevonásával, sőt, vadászversenyeket szerveznek, a haléttermekben népszerűsítenék a fogyasztását és így tovább.

Olyan rengeteg tűzhal van már mindenhol ebben a térségben, hogy az eltüntetésük teljes képtelenség. Kisebb körzetekben lehet a vadászatukkal aránylag lecsökkenteni a számukat, aminek megvan a haszna, mert legalább ott némileg zavartalanul szaporodhat a többi halfaj, de a megoldás az lenne, ha a nagyobb testű ragadozók szoknának rá a tűzhal-vacsorára, és így ők tartanák némileg kordában a számukat.

Ezt a célt szolgálja az, hogy több helyen, például Kubában a merülésvezetők a kilőtt tűzhalakkal csalogatják közelebb a cápákat, és bíznak benne, hogy a cápák megkedvelik ezt a csemegét, és maguktól is vadászni fognak rájuk. Ez persze nem fog egyik napról a másikra megtörténni, ki tudja, hány cápát kéne ilyen módon megetetni: egyet, egy tucat, százat, ezret? És hány alkalommal, amíg a cápák tényleg meg nem szeretik a tűzhal-húst?

Pár év múlva majd eldől, mennyire lesz sikeres ez a terv. Amilyen tempóban szaporodnak a tűzhalak a Karib-tengerben, némileg szkeptikus az ember, de hát az élővilágban sokminden megtörténhet- egy invazív faj teret nyerhet, egy őshonos faj meg később reagálhat ezek fenyegetésére. Vagy nem... Meglátjuk.

Mi, a Vörös-tengerben sokat merülő búvárok hozzászoktunk a tűzhalakhoz, és számunkra teljesen furcsa, mennyi gondot okoz a világ más részén a bizonyos helyeken semmiféle bajt nem okozó halfaj. Szóval tényleg bármi előfordulhat, érhetik meglepetések az átlagbúvárt is, meg a tudósokat is. Még az is, hogy a cápákat ilyen módszerekkel lehet eredményesen idomítani.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!