A Zenobia roncsa jóval több lehetőséget kínál az egyszerű körbeúszásnál. Azért is világszínvonalú helynek számít, mert remek beúszási lehetőségek vannak a hajótestbe - csak éppen észnél kell lenni. 

Egy ekkora roncsban ugyanis rendesen el lehet tévedni. A tenger mélyén az pedig nem túl szerencsés dolog, mert az ilyen hibáért nagy árat lehet fizetni. A Zenobia már több búvár életét követelte, akik talán hibáztak odabent, talán túlbecsülték képességeiket, és a tenger nem volt megbocsátó. 

Szóval észnél kell lenni és oda kell figyelni, mit vállalunk be. A hajónak vannak tágas részei ahol sok a fény, ott a búvárok jelentős része elboldogul. Az igazán zárt részek viszont már másfélék. Jártunk a horgonylánc kamrájában, ahova szűk volt a bejárat, de akkora tér volt, mint kisebb hajók egész kabinban. Aztán volt egy merülésünk a raktér felső szintjén, ahol akkora volt a tér mint egy hangárban. Az oldalára dőlt roncsban szállított kamionok egymás hegyén-hátán hevertek, kísértetiesen festettek lámpáink fényében. 

Izgalmas volt a búvárkodás, de megvan a maga feszültsége. Az ember nézelődik, de azért fél szemmel figyeli a helyet ismerő profi vezetőt, nehogy eltűnjön egy járatban. Próbáljuk észben tartani, merre vannak a kijáratok, de egyáltalán nem biztos, hogy látszik valamerre derengő napfény. Klausztrofóbiásoknak nagyon kellemetlen lehet egy ilyen élmény. Mázli, hogy beúszni nem kötelező! Én is hagytam már ki, ha úgy éreztem, ez most nem tetszik valamiért. Sose bántam meg utólag. Akkor így kellett lennie, nézelődtem kívül és kész. 

Itt viszont most jó volt a Zenobia belsejében is szétnézni. Durva szembesülni az óriási méretekkel, a hajóval együtt hullámsírba süllyedt rengeteg értékkel. Elgondolkodtató ez a merülés, és persze jó is. Nem véletlenül a roncsbúvárok egyik Mekkája Ciprus.