Megvan annak a maga romantikája, amikor merülünk kettőt a 23-24 fokos vízben, este még pólóban és strandpapucsban sétálunk a tengerparti sétányon- mindezt októberben és nem is túl drágán. 

Tegnapelőtt érkeztünk Ciprusra, tegnap pedig az első utunk a Zenobia roncsához vezetett. Persze, hova máshova mentünk volna? Aki a szigetre jön biztos nem hagyja ki a különös sorsú óriáskompot. 

178 méteres hajótest, a vele együtt elsüllyedt kamionok kinn és benn, jó látás, kellemes vízhőfok, ráadásul közel a parthoz- ezt nevezzük mi ideális merülőhelynek. Még csak kettőt merültünk, tehát egyelőre csak próbálják a roncsot áttekinteni azok, akik még nem ismerték. Nincs könnyű dolguk! Hatalmas méretekről beszélünk, de ennek megfelelően mindig találni valami újdonságot, érdekességet. Én negyedjére vagyok a szigeten, és még mindig nem unom a hajót... 

Ez az őszi időszak a mediterrán térségben a legtöbb helyen már utószezon. Itt is, csak ez még errefelé kellemes vizet jelent és nyáriasan jó időt a felszínen. Ha olcsón megcsípünk egy fapados repjegyet, korrekt áron szállást találni Larnacában már nem olyan nehéz, és onnantól miénk a tenger! 

Tegnap megnéztük a Zenobiát kívülről, nekem már ismerősek voltak a kamionok a fedélzeten. Ma pedig kicsit be is nézünk a hatalmas raktérbe- új kaland, új izgalom vár. A jelek szerint az időjárás továbbra is barátságos arcát mutatja, és akkor semmi sem állhat pár remek merülés útjába...