Nemrég megjelent egy cikk egy ismert műsorvezető búvárkodás közben átélt kalandjairól, bár jobb ha úgy fogalmazok, a leírás szerint ez már nem kaland, hanem életveszélyes helyzet. A halálközeli élményt én legalábbis nem tartom túlságosan vidám dolognak. Persze utólag az ember mindig igyekszik pozitívan tekinteni a szerencsésen megúszott esetekre, de az ilyesmiből is lehetne mit tanulni.

Ám a feltételes mód használata nagyon jogos ebben az esetben. Sem a bajba keveredett hölgy nem ért igazán a búvárkodáshoz, sem a kérdező újságíró. A történet elvileg annyi, hogy életében először légzőkészülékes merülésben vett részt a forgatás során a műsorvezető, ám ott valami gond volt a felszerelésével és úgy kellett kimenteni. Ám a megfogalmazásból igazán nem derül ki, mi zajlott le a víz alatt.

Azt azért nagyjából sejtem, hogy rossz búvároktatónál kötött ki a műsorvezető- feltéve, hogy minden stimmel amit mond. Amikor ugyanis szóba kerül, hogy azért kellett sietni, mert aznap már repültek is tovább, "kissé" meglepődtem. Alapszabálynak számít a búvárkodásban, hogy merülés után legalább 24 óráig nem szállunk repülőre. Ennek fiziológiai okai vannak, amibe nem megyek bele, de szívesen gratulálnék annak a búvárbázisnak, aki a repülés napjára még merülést szervez. Hiába sekély és rövid búvárkalandról van szó, ilyet akkor se... A másik fél meghallgatása nélkül nem szívesen ítélkezik az ember, de valami biztosan el lett rontva.

A történetből számomra az tűnik nyilvánvalónak, hogy ha kapkodva, rosszul szervezve rángattak a víz alá egy nyilván kissé ijedt búvárjelöltet, akit úgy kellett kimenteni és mesterségesen lélegeztetni, akkor ott komoly hibákat követtek el. Az, hogy utólag nem ad pontos leírást a történtekről az esemény szenvedő alanya, egyáltalán nem az ő hibája. Azért megy el profikhoz, mert elvileg ők szavatolják a biztonságát. Az ember ilyen helyzetben természetesen hisz annak, akire az életét, testi épségét bízza, és igencsak elkeserítő, ha az elvileg biztonságos halacskanézegetésből életveszélyes szituáció lesz. Pedig ennek kifejezetten kellemes, emlékezetes dolognak kellene lennie egy nyaralás során, amiről örömmel mesélünk odahaza.

Az, hogy idáig fajulhat a dolog, az esetek túlnyomó többségében a profi búvár hibája. A cikkben az szerepel, hogy rossz jeleket mutogatott odalenn a kezdő, amit nem értettek. Bizonyára így van, de hogy a merülés előtt se vették észre a stresszt, merülés közben sem tűnt fel a kapkodás, a fuldoklás, több, mint elgondolkodtató. Ha nem arra figyeltek, hogy viselkedik a teljesen kezdő búvár, akkor mire? A kezdőt nem hagyják csak úgy magára, ha baja van, oldja meg... Természetesen az esetekre emlékezhet rosszul is a történeteket elmesélő újságíró, mégis van bennem rossz érzés, ha ilyesmiről olvasok.

Sok embert indított el ugyanis a búvárrá válás útján egy bevezető merülés, amikor teljesen kezdőként belekóstol egy kicsit a víz alatti létbe. Lehet ezt odafigyelve, biztonságosan levezényelni, és persze szinte menthetetlen helyzetek is előfordulnak, amivel alig lehet valamit kezdeni, de ez utóbbiak azért igen ritkák. A hivatásos búvár azért tanul, és később azért kapja a fizetését, hogy a próbamerülésből is élményt varázsoljon.

Ha valakit érdekel ez a dolog, de bizonytalan magában, szeretne inkább nyugodt körülmények között ismerkedni a merüléssel, akkor el sem kell utaznia. Idehaza, medencében, hozzáértő profik irányításával is belekóstolhat ebbe. Ahogy Kandász Andrea oldalán látom, legutóbb már ő is inkább itthon, medencében merült, és nem lett a vége életmentés. És ez így lenne rendjén!

Az efféle cikkek viszont kicsit a búvárkodás veszélyes imázsát erősítik- ismétlem, ezt nem a mesélő hibájának tartom, így élte meg, megúszta, továbblépett, elmondta amikor kérdezték. A valóságban viszont jóval biztonságosabb merülni, és azok felelőssége erről gondoskodni, akik hivatásosként erre tették fel az életüket. Mi magunk is lehetünk elővigyázatosak, nem kell belemenni minden hülyeségbe, megbízható búvároktatóhoz kell menni, figyeljünk oda az alapismeretekre és tartsuk be a szabályokat.

Egy ponton túl viszont gyakorlat nélkül a legegyszerűbb szituáció is megoldhatatlan a kezdőknek, szóval aki biztosan tudja, hogy merülni akar, jobban jár egy normális tanfolyammal. Onnantól kezdve pedig valóban a saját kezében van a sorsa: nagyobb a felelősség, de nagyobb az élmény is. A végső cél az, hogy minél több örömöt okozzon a búvárkodás, ennek pedig az útja eleinte a tanulásról, gyakorlásról szól. A pénz- és időbefektetés viszont busásan megtérül, ezt bizton állíthatom.